A szeretetlenség

A szeretetlenség

Tudod, arra gondoltam,

talán csak egyetlen betegség van

a világon,

egy alapbetegség,

a többi mind következmény,

szövődménye annak az egynek,

ugye tudod már, mire gondolok?

igen, ez a betegség

a szeretetlenség,

és ez nagyon komoly betegség,

halálhoz vezető betegség,

talán az egész világ halálához,

és csak egy gyógyszere van,

a szeretetlenség orvossága

a szeretet,

amit nem lehet vegyi úton,

mesterségesen előállítani,

csupán akarva nem lehet szeretni,

de még ha ezt tudná is az ember,

ha hinné is, hogy a világ bajának

egyetlen mentsvára a szeretet,

akkor is képtelen lenne

csupán akarattal szeretetet termelni,

mert ha nincs alapanyag,

nincs is miből gyártani, és az nagy baj,

mert ahogy az idő halad,

pusztul a világ,

a megmentő segítség

mind jobban elfelejtődik,

már csak itt-ott van belőle,

nem tudja az ember,

talán elfelejtette,

mit jelent igazán szeretni,

így azt se, hogyan lehet megszeretni,

ha egyszer a homályba vész teljesen,

ha már senki se fog hinni benne,

akkor mérgezésben, vagy éppen

robbantás által fog elpusztulni a világ,

mert mérgezni, robbantani

csak a szeretetlen szívvel lehet,

aki szeret,

akárcsak egy embert is szeret,

az óvná az egész világot,

Neki óvná a világot minden bajtól,

minden rossztól, minden keserűségtől,

hiszen a világ nyomorúsága,

ugyan úgy az Egynek is tragédiája,

de hát olyan nincs is,

hogy valaki csak egyet szeret,

mert szeretni csak elkezdeni nehéz,

a többi jön magától,

de sokszor úgy néz ki,

még az egy is lehetetlen,

ahhoz kevés az ember,

ahhoz Isten kell,

az ember, ha már szeretnie kell,

mert úgy illik,

könnyebben játssza a szerepet,

de az örök haláltól a színház

nem fogja megmenteni a világot,

csapda,

hogy egy gyógyszer van

a világ pusztulása ellen,

és az a szeretet,

de az ember nem tud igazán szeretni,

talán, majd egyszer, közel a véghez,

a szeretethez fordul,

mint utolsó menedékhez,

és akkor a nagy bajban,

majd a saját tudata megsúgja,

hogy szeretni megtanulni annyi,

mint áldozni,

nem energiát, nem pénzt,

hanem időt, rengeteg időt,

és ha nem is rögtön,

de a ráfordított idő meghozza gyümölcsét,

mert nem lehet nem megszeretni azt,

akit az ember sokáig,

nagyon sokáig figyel,

akire szívével, lelkével,

minden porcikájával odafigyel,

először talán áldozat, azután,

ha majd megszületik a várva várt szeretet,

akkor a világ legnagyobb boldogsága

az együtt eltöltött idő,

az a szeretet olyan erős,

amit még a távolság sem tud mérgezni

2009. márc. 24.