Aki szeret ...
Tudod arra gondoltam,
hogy legtöbbször az
élet olyan,
mint a valamikor
kristálytiszta
levegőjű város,
amit lassanként
a sok károsító anyag
eláraszt
mitől idővel szmog
keletkezik,
egyre csak
vastagodik,
hiába minden
várakozás,
nem jön a tisztító,
szabadító szellő,
a friss oxigén kevés,
vagy talán nincs
egyáltalán már,
az ember nem is tudja
miért,
hogy nagyon fáradt,
és nagyon életunt,
de aki szeret,
nem adja fel
egykönnyen,
szeretetből mindent
megtesz azért,
hogy az örömtelenség
nehéz levegőjét
az öröm tisztító
frissességével kergesse szét,
nap anélkül nem
múlhat,
hogy szeretetével ne
okozna
akárcsak egy apró,
mosolyt csalogató
örömöt a másiknak,
hisz aki szeret,
annak a legfontosabb dolga,
fontosabb minden gondjánál,
és minden bajánál,
hogy a fullasztó
szmogból
felszabadítsa a
másikat,
és ha egyszer végre a
sötét felhőkön át
keresztülragyog a
Nap, az áldott,
az kettős öröm,
öröm annak is, aki
kapja,
és annak, aki
kiváltja.
2010. márc. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése