Az ember lelke
Tudod, arra
gondoltam,
az embernek a lelke
olyan,
mint valami
üzlettársa,
egy kellemetlen,
legtöbbször
visszahúzó társ,
aki nem elég jó
politikusnak,
a jónak ígérkező
ötleteket is elrontja
a fontoskodása miatt
kereskedőnek se az
igazi,
úgy ad, hogy nem vár
érte fizetséget,
mindent szeretetből
tenne,
olyan, mint egy
éretlen gyerek,
akitől a felnőtt már
menekülne,
ha sokáig mellette
van,
csak megzavarja,
de akitől mégsem tud
szabadulni,
hisz hozzá tartozik,
ha nem is hallgat rá,
de azért ott van,
duruzsolásával csak
megzavar,
legjobb őt a háttérbe
szorítani,
pedig talán, ő a jobb
üzletember,
ő a jobb politikus,
kereskedőnek is
kiváló,
csak hát lassan
építkezik,
szívvel csinálja a
dolgokat,
nem épp a gyors,
a mielőbbi haszonért,
ha a társa hallgatna
rá,
akkor egyszer csak
azt érezné,
kívül is, belül is
a Nap kezd kisütni,
az üzlet,
vagyis az egész világ
virágzik,
de ahhoz nagyon
sokaknak kellene
ilyen okos
tanácsadókra hallgatnia,
olyanra, aki ingyen
osztja a tanácsot,
még a szomszédba se
kell érte menni,
mert nagyon közel
van,
csak elő kell kotorni
arról a hátsó,
az embernek a
legrejtettebb zugából,
kiemelni a
számkivetetettek sorából,
és megkérdezni tőle,
mondd csak, te
mindentudó,
hogyan tovább,
segíts,
ments meg,
mielőtt a végső
csődig eljutok.
2009. márc 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése