Mint a fogaskerék ...
Tudod, arra
gondoltam,
talán van valahol egy
képlet,
ami egyenlő a
kiegyensúlyozott,
a harmonikus,
az elégedett
emberrel,
csak hát mi azt nem
ismerjük,
ha ismernénk, se
tudnánk,
vele mit is kezdjünk,
azért lehet,
hogy annyi sok bajtól
szenvedünk,
mert csak
véletlenszerűen találgatunk,
hol ebből van több
bennünk,
hol a másikból van
sokkal kevesebb,
mitől van, nem
tudjuk,
csak érezzük,
nem működik
harmonikusan a testünk,
elfogy az
egészségünk,
és vele fogy a
türelmünk,
egyre rosszabbul
látunk,
de azt jól látjuk,
hogy szép lassan
elkopunk,
van, ami hiányzik
belőlünk,
másból a kelleténél
sokkal több van
bennünk,
de vajon a léleknek
nincsen optimális
állapota,
amikor
kiegyensúlyozott,
amikor jobban már
nem is érezhetné
magát?
neki is van
ráerőltetett túlfogyasztása,
és rengeteg fájó
hiánya,
hogy mikor érzi magát
legjobban,
azt senki se tudja,
az sok véletlen
véletlenszerű
találkozása,
vagy az is lehet,
hogy neki is van
optimális képlete,
amikor nem inog,
amikor biztos lábakon
áll benne a szeretet,
amikor nem kell
háborúzni érte,
mikor hálásnak se
kell lenni érte,
amikor ad, és közben
nem vesz el,
amikor tökéletesen
betölti feladatát,
akkor az addig
zaklatott lélek
olyan lesz,
mint akit
kicseréltek,
a harmónia,
amit a külvilág felé
sugároz,
az embert olyanná
teszi,
mintha egy másik,
addig ismeretlen
lélek lakna benne,
de mert csak
találgatja,
hogy mi a jó neki,
az embernek zaklatott
a teste,
és zaklatott a lelke
is.
2009. márc.3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése