Szelíd szavaidra
vágyva
Szürke az ég, kevés a
fény
Kavargó levéllel teli
a tér
Hideg, metsző az őszi
szél
Hunyorog szemem,
amint hozzám ér
Könnyet csal pillámra
csípős érintése
A hervadó elmúlás
szívemig ér
Lelkem hozzád
menekülne
Kérdeném tőled:
szeretsz –e?
De választ már csak a
szél jajong
Messzi sodorva a
végtelenbe
Magányos nélküled az
életem
Emléket ébreszt az
őszi csend
A csillagom veled a
múltba veszve
Nem ragyog fény az
életemre
Szelíd szavaidra
vágyva
Érted nyílik a szám
halk imára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése