2015. október 10., szombat

Áldás, - csapás ...



Áldás, - csapás ...

Tudod arra gondoltam,
az eső áldás,
amikor rá szükség van,
csapás,
amikor túl sok van belőle...
és áldás a Napocska,
amikor épp ideális,
amikor a forrósága
nem pusztítja
az embert,
a földet és az állatot...
a szeretet életkedvet ad,
de a szeretet meg is ölheti
az élniakarást mind,
a körülmények
ha nem kedvezőek,
jobb is lenne nélküle,
de szabadulni nem lehet tőle,
ráakaszkodik az áldozatára,
a vérét szívja
a máskor oly szelíd,
csodára képes szeretet
tud okozni sok rosszat,
ha arra érdemtelennek adnák,
aki nem becsüli,
aki a szemétbe dobná,
aki szeretetért
ad cserébe bántást...
megölni őt, akarattal
szabadulni tőle lehetetlen,
marad, ameddig ő akar.
miközben szép lassan
sorvasztja a gazdáját...
a Napsugár áldás,
amikor általa élet születik,
csapás, amikor pusztít,
isteni teremtő
a Földet áztató eső,
ördögi a mindent tönkretevő...
boldogságos dolog szeretni olyat,
akivel az a szeretet csodát tesz,
halálos kín azt,
akit az a szeretet nem táplál, aki
azt a szeretetet semmibe veszi,
aki a szeretettel nem él,
csak visszaél.

2015. október 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése