Fénnyel táplálva
Bíbor szárnyain
érkezik a hajnal, kibontja színeit. Szétnyílik az ég kárpitja, azúrkék
baldachin. Telehintve illatokkal a levegőt, enyhe szellő simogat, dúdolva a
széllel. A Nap arany köntösében szárnyal a virágok között; zümmögő bogarak
között; a fák lombjai között játszadozva. Nap, csillagok, holdfény, méla
felhőfoszlányok fehér habokat rajzolnak az azúr óceánba, hogy pillanatok alatt
szétoszlódva libbenjenek tova. Elköszönve a csillagoktól, a holdvilágtól.
Ragyog a Nap, arany gyöngyszemekként a reggel ébredésében, szíveinkben –
fénnyel táplálva a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése