Az Élet szálain ...
törékeny életem
csatázik,
lépcsőakadályokon
kúszva,
utamra homályt
borítva
látatlanul velem
vagy,
így kísér emléked
árnya:
te már örökre
megállva
¤
Elmúlást hoz a sodró
szél; utolsó játékait az elszállt nyárnak. Az évszakok forgása még megállít, az
Élet szálain fut tovább az út. Örülünk minden ajándéknapnak, de a megélt napok
már csakis miénk maradnak.
A felhők a légben
tovább robognak. Mi is felülünk a hintára, a lassan sötétülő percek csöndjében.
Nem várunk már bocsánatkérést senkitől. Bár sokan tartoznak könnyekkel, vagy a
fájdalmakat enyhítő simogatással, - keserédes, zaklatott életünkért. Érintve
öregedő kezünket és szívünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése