Október békéje - arany-barna
október
Elsuhant a nyár.
Ismét őszbe borult a táj. Elszöktek a fények, megsokszorozódnak az árnyak az
ősz csendjében ...
Aranyló színek a
párába vont tájon bársonyba vonva a fákat. Az októberi dér megcsipkedi lelkünket
is.
Sárga levelek
zörögnek, potyognak - fák csupaszodó ágai recsegnek, jajongnak a zizegő lombok alatt lopakodó csípős, őszi szélben.
Morc felhők
kergetőznek az égbolton, uralva az eget, vagy hideg eső veri a tájat.
Fénylő, barna
gesztenye az avarban. Szőlő illat, gyümölcs illat a levegőben.
Színes az erdő, a
rét, a kertek.
Hidegek, ködösek, olykor
deresek a reggelek. A délutáni Nap még enyhe, az áttetsző fénysugarak
átölelnek, simogatnak.
Vörös korong az
alkonyi nap, hűvösek az esték, hidegek az éjszakák. .
A határban őszi
munkák folynak, szántanak, vetnek.
Október
arany-barnával vonja be a tájat.
A zizegő, száradt
levéllepelben magára húzza takaróját, aludni tér a természet.
Hamarosan bekopog a
zordon november.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése