2015. október 7., szerda

A gyermek addig önmaga ...



 A gyermek addig önmaga ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a gyermek
teljesen önmaga addig,
amíg csak a nagyok arra,
hogy elrejtse gyenge kis szárnyait,
rá nem veszik erőszakkal,
míg szerepelni
kisebb nagyobb nehézségen át
meg nem tanítják...
és a szerep beválik,
szinte
hozzá nő az emberhez,
aki aztán az se tudja,
hol kezdődik,
hol van a vége,
ha szűk is az a ruha,
előbb utóbb megszokja,
aki magán hordja...
és talán könnyebb is,
a szerepre fel lehet készülni,
kisebb a veszély benne,
kiszámíthatóbb az élet vele,
mintha valaki óvatlan
kiteszi önmagát
mindenféle ellenségnek,
váratlan veszélynek...
az ember szerepel,
a jó színésznek nagy taps jár,
de a sikernél
többet jelent talán,
ha egyszer ketten egymást
a tökéletes jelmez alatt is
véletlenül meglátják,
ha egymást vetkőztetik
a pucér valóságra,
és mindketten szentül hiszik,
hogy nincs csodálatosabb,
mint együtt repülni magasan
a visszakapott szárnyakkal.

2015, szeptember 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése