Színek, neszek,
érzések
Hangtalanul, nehéz
lépteivel leszáll az éj. A csend ráborul a kertre, a házakra, a városra.
Az éjszakát a
hajnalokkal összeköti a sötétség. A Hold fénye kiviláglik a horizont égi
óceánján. A távolból hozzánk kúsznak az éjszakai neszek. Az álmok elindulnak
vándorútjukra.
A hajnal harmatosan
száll le a kertekre, rózsaszínes, majd lilás árnyalatokat fest az elsimuló
felhőkre. Sápadt fénnyel ébredezik a Nap a derengő égbolton. Kelet felől arany
sugarak döfik át az égaljat, majd kék ecsetjét végighúzva pingálja azúrra a
horizontot..
Hangosak már az
ébredések. A kis madarak éles hangon csivitelnek, füttyögnek.
Így köszöntve az
ébredő Napot, s a reggelt.
A lombok között
fénycsóvák incselkednek a friss széllel.
A kertekben, a
házakban felébred a reggel, elindul útjára egy új nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése