Szétoszló bánat ...
Reggel, amikor felkel
a Nap,
s a madarak párjukkal
köszöntik,
szempilláid mögött
szelíden ébredezel.
Fölötted a bánat
szétoszlik,
miként a gomolygó
füst a szélben
Lelkem a lelkeddel
ölelkezik,
s az új nap teli van
reménnyel.
Szomjazik szívem a
szeretetedért
A fények lecsorognak
a horizontról
Legyél az énekes
madaram,
suhanj a felhők
fölött,
szárnyalj az enyhe
szellővel,
szemed sugara
ragyogjon felém,
szavad zengjen, mint
a madárdal,
kezed simogatón
érintse kezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése