2015. szeptember 11., péntek

A természetes ...



A természetes ...

Tudod arra gondoltam,
az a természetes,
hogy a virág adja magát,
hogy üdítően illatozik,
hogy a színével
formájával elkápráztat...
de, ha egyszer
a csúfság megtörténik
ha kimegy a divatból a valódi,
(hiszen a mű kényelmesebb,
azt lehet a szobába bevinni,
nincs kitéve a gyors elmúlásnak)
ha az ember szívében a fő helyet
átveszi a mesterséges,
akkor az az igazit le is kicsinyelhetné,
de az okosabbja meg is utálhatná,
mert az észrevehetné,
hogy a valódiból nála
a csúnya is többet ér...
az ember test és a lélek,
természetes az lenne,
hogy mindkettő valódisága
félve őrzött kincs lenne,
természetes, hogy emberséges,
hogy az elesetthez lehajol,
de, ha kimegy a divatból,
marad a természet ellenes,
az, hogy simán átlép rajta...
az ember, ha naivan megy
a mesterséges után divatból,
könnyen megmosolyogja
a természetest, az ósdit,
de, aki tovább lát,
az talán meg is gyűlöli,
hiszen jól látja,
nem ő, a másik az igazi.


2015. szept. 06. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése