A szeretett ...

A szeretett ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a kertész, amikor
a beteg részeket eltávolítja
az imádott rózsáiról,
akkor megváltoztatni
nem szeretné a virágot,
megszabadítani csak
a neki ártótól akarja:
úgy érzi magát jobban
a rózsa,
és maga a kertész is...
aki szeret, ne akarja
a másikat átformálni,
ha az rózsa,
hát hagyja meg annak,
ha mezei virág, engedje neki
a mezei virágok
csodás életét élni...
de a szeretet, ha igazi,
tétlenül ülni nem képes,
muszáj mindent megtennie,
hogy a másiknak jobb legyen,
(miközben
a másikban gyönyörködik,
az ártót észreveszi
nem keresve is)
a rossz levelektől
minden energiájával
megszabadítani próbálja
(a szeretet kímélő módszereivel)
s, ha más lehetőség nem adatik,
akár imának imájával is
a kegyes Istent kéri,
hogy a rárakódott ártótól
ne engedje pusztulni...
akinek a szívében ott a szeretet,
hogy is hajthatná le
a fejét nyugodtan álomra,
látva azt,
hogy a másiknak az útja
nem felfelé, de lefelé vezet...
aki szeret igazán,
az olyannak fogadja el a másikat,
amilyen, nem akarja átformálni,
(nem is lehet, csak torzítani)
de megtesz minden lehetségest,
hogy itt a Földön
maradjon egészséges
a szeretett teste,
és a mennyországra
érett legyen az imádott lelke.

2015. szept. 3.