Megszokni ...
Tudod arra gondoltam,
az ember képes a jót,
és megszokni a rosszat is,
nagy boldogság,
ha az megérkezik,
aki hiányzott hosszú ideig,
s, hogy ott van,
lesz egyre természetesebb...
de, ha igazi volt
a fájdalom,
a távolság okozta,
akkor nem úr az idő,
ahogyan ő vész a semmibe,
nem tűnik el
az öröm nyomtalan,
csak beépül csendesen,
miközben megváltoztatja,
vidámmá teszi
az addig szomorú dalt...
talán meg lehet szokni
az ordító hiányt is,
a kínzó fájdalom is enyhül,
meg is szűnik a múló idővel,
csak útközben észrevétlen
a színek vesznek el,
s a láthatatlan nélkülözés
egyre sötétebbre festi
az élet mosolygó színeit.
az ember képes a jót,
és megszokni a rosszat is,
nagy boldogság,
ha az megérkezik,
aki hiányzott hosszú ideig,
s, hogy ott van,
lesz egyre természetesebb...
de, ha igazi volt
a fájdalom,
a távolság okozta,
akkor nem úr az idő,
ahogyan ő vész a semmibe,
nem tűnik el
az öröm nyomtalan,
csak beépül csendesen,
miközben megváltoztatja,
vidámmá teszi
az addig szomorú dalt...
talán meg lehet szokni
az ordító hiányt is,
a kínzó fájdalom is enyhül,
meg is szűnik a múló idővel,
csak útközben észrevétlen
a színek vesznek el,
s a láthatatlan nélkülözés
egyre sötétebbre festi
az élet mosolygó színeit.
2015. szeptember 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése