Ha távolból …
- az emlékeim
mélyéből –
a szemed ragyogó
fénye világít, mint fénylő üstökös ,
- lelkünk összeér ,-
Hozzád érkezem újra …
ijedten suttogom: ó,
hol jársz? – jössz hozzám?
Legyél velem, kérlek
!
Álmaimból riadt
ébredéssel – féltelek és rettegek az elmúltért.
Fájó szívem enyhülést
vár, mert nem tudja, mit is hoz a holnap.
Látom magam előtt
kedves gyermekmosolyodat,
- elteszem mélyen
boldogságnak, - egy örökös fénynek
szívem mélyére, hogy bevilágítsa múlandó
életemet.
Bennem vagy, - bennem
élsz már örökre.
Mégis újra és újra
megrezzenek, megijedek a Tőled
– bennem feltörő
érzések miatt és fáj, hogy szívedet már nem érhetem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése