Szétfoszlott életem
...
Gyorsan múlnak a
napok,
hajnalok rabolnak el
az éjszakától
Nincs idő elmélyedni
a pillanatokban
Hiányod marja kegyetlen
ébredéseimet
Az álom fátyolán át
olykor
hívatlanul nálam
megjelensz
Egymás lélegzetébe
kapaszkodva
szárnyalunk együtt a
végtelen térben
Így hull csendesen
szétfoszlott életem
Minden pillantásod
itt maradt velem
Ahogy a mélységből
rám tekint szemed,
sóhajok szállnak a
susogó szélben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése