2015. szeptember 16., szerda

Békeidőben ...



Békeidőben ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember békeidőben,
ahogy egy idegent,
nem ismeri még önmagát sem:
amíg nem kerül éles helyzetbe,
addig könnyen hiszi magáról,
hogy nagyon bátor,
mert az igazság rejtve van,
az igazság csak
az embert próbáló helyzetben derül ki:
és, aki magát gondolja gyávának,
adandó alkalomkor akár hőssé válhat...
van, aki szentül azt gondolja,
hogy ő hűséges követője Jézusnak,
de amikor az útja során
nehéz terepre érkezik,
amikor szeretni
nem habkönnyű dolog,
amikor a szeretetnek súlya van,
akkor kiderül, eltévedt,
valaki másé,
nem a mester nyomai azok,
amiket ő lelkesen követ...
más pedig tagadja,
hogy Jézus itt járt volna,
de, ha tudatlanul is
az ő lábnyomait tapossa,
s ha benne nem is hisz,
de a szeretet nehéz útján jól vizsgázik,
akkor ő bizony, ha nem is akar,
ha a szavai mást is mondanak,
jézuskövető a lelkében akkor is.

2015. szeptember 07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése