Az álomtündér

Az álomtündér

Minden felnőttnek és minden kicsi gyereknek van egy álomtündére. Minden tündérnek van egy tarisznyája, ami tele van szebbnél szebb álommal.

A kicsi Panka édesapjával élt egy takaros kis házban a kisváros csendes utcájában. Már második éve ketten éltek, mióta édesanyja egy távoli, messze országba utazott – kiküldetésbe.

Pankának nagyon hiányzott az édes, bár apukájától mindent megkapott – főleg nagyon sok szeretetet.  Minden szabadidejüket együtt töltötték. Papája egy külföldi cég hazai leányvállalatának számítógépes programozójaként dolgozott. Munkaideje végével sietett kicsi lányához, akit a nagymamája hozott mindig haza az óvodából. Együtt töltötték a csendes estéket. Sokat beszélgettek édesanyjáról, felelevenítve életük közösen átélt emlékeit.

A szomszéd utcában lakott Anna mami, - anyai nagyija, aki sokat segített életükbe.

Pankát az álomtündér – álmaiban gyakran utaztatta. Gyönyörű vidékeket, szebbnél szebb tájakat jártak be együtt. Madár szárnyakon repültek a négy égtáj felé. Ezekben az utazásokban mindig velük volt édesanyja.

Reggeli ébredései sokszor könnyesek voltak, hisz búcsúzásaik, elválásaik kegyetlen fájdalmat, szomorúságot okoztak a kislánynak.

Édesapja – az otthoni számítógépén – napi kapcsolatot tartott párjával. Felolvasta a kislánynak édesanyja sorait, üzeneteit,  – megmutatta a messzi ország tájairól küldött fotókat  - hiszen Panka még nem ismerte az olvasás, az írás rejtelmeit.

A kislány ujjongva hallgatta mamája kedves, simogató, csilingelő, bársonyos hangját a telefonból –amikor beszélhettek.

Panka minden nap elmesélte édesapjának az álomtündérrel történt utazásait és sóhajtozott, hogy milyen csodálatos születésnapi ajándék lenne, ha anyukáját végre megölelhetné.

A tavalyi születésnapjakor óriási csomag érkezett számára, amiben gyönyörűséges baba, ruhácskák és sok-sok finomságra lelt. Vajon, mit hoz ez a születésnap? – ami egyre közeledett. Öt éves lesz – és bár ősz van, - kellemesen cirógat a napsugár, ha már nem is ad olyan meleget.

Csütörtökön nagyijával és édesapjával finom süteményt készítettek, hogy óvodai társait másnap az oviban megvendégelhesse. Ez szokás volt a csoportjában.

Pénteken reggel csinosan felöltözve előző évi ajándék ruhácskájába, - jól felpakolva ment az óvodába. Nagy örömmel fogadta kis barátai köszöntését, kedvességüket és a körülötte nyüzsgő, mosolygó arcokat.

Otthon szárnyalva, boldogan mesélte a nap történéseit, felmondva a verseket, melyeket tiszteletére mondtak a gyerekek.

Fáradtan, tele élményekkel, ugyanakkor kissé szomorúan tért pihenni ezen az estén.

Szombaton későbben ébredt. Az őszi napsugár vidáman játszadozott szobája függönyén, mikor kinyitotta ragyogó kék szemeit. Nagyot nyújtózott és takarója alól kibújva szaladt ki papájához, aki a konyhában tevékenykedett.

Csengettek! Édesapja kérte, hogy engedje be a látogatót. A kérdésre, hogy ki az – csak egy jól ismert kuncogás hallatszott. Az ajtóban – gyönyörűbben, mint valaha - édesanyja állt. Csilingelő hangon köszöntve drága kicsi kislányát, akinek a világ legszebb dallama szólt mamája szájából. Kacagva, örömittasan repült Panka mamája simogató, ölelő karjaiba. Köszönöm, Álomtündér – suttogta meghatottan, könnyes szemmel. A  legcsodálatosabb születésnapi ajándékot hoztad nekem: az édesanyámat!