A szeretet kapujában

A szeretet kapujában 

Tudod arra gondoltam,
hogy a világban, ahol egyszer
a romboló bűn megjelent,
az ember ott
nincsen biztonságban,
semmi nem védi meg
a bűn ellen,
mert az fertőző kór,
tévedés azt hinni,
hogy lehet tétlenül várni,
hogy harc nélkül
valaki megmenekül,
marad bűntelenül,
az a csoda
szinte lehetetlen...
nem könnyű a dolga
szegény halandónak,
a belé is beköltöző,
a halálos ellenség
eleinte felismerhetetlen,
csak egy kis irigység,
egy kis rosszindulat,
egy apró kis gyávaság,
meg persze a lustaság,
és az ijesztő gyengeség,
rajtuk kívül oly sok van még...
ha az ember nem tesz ellenük,
növekednek hatalmassá,
a legerősebb átveszi az irányítást,
akkor már megállíthatatlan
a végső romlás...
apró, ártatlannak tűnő kis kígyók,
az ördög még nem ismerhető fel bennük,
de, ha egyszer megerősödnek,
ők fogják irányítani az életet:
talán, egyetlen lehetőség
a menekülésre
az állandó harc ellenük,
hogy az ember a fejüket
még időben letaposva
győztesen állhasson újra
a szeretet hívogató kapujában.

2015. szeptember 4.