Szerenád neked
Bár néha már feledni
tudlak
és a lelkiismeretem
sem bánt,
szerenáddal emlékezem
rád,
angyali üdvözletet
küldök hozzád
Átlebegtem pár éven
nélküled:
szomorú mesék a sorsom
útján
Hullócsillagok kelnek
útra,
mély titkokat álomba
bújtatva,
fekete árnyakba
belenémulva
Kezed oly árván
hagyott, mint
hulló levél az őszülő
fákat
Messze mélyről hallom
hangod
Dallammá érik bennem
némaságod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése