Fényfolyóban ...
Közeledik a nyár
vége. A nap egyre későbben, egyre nehezebben bújik ki takarója alól. Napközben még ontja sugarait és melegen
simogat embert, állatot, - minden élőlényt, de már reggelente hűvösen csillan a
vizekben. Bár szétkergeti sugaraival a felhőket és azúrkékre színezi mosolyával
a horizontot. Játszadozik, incselkedik. Hol itt, hol ott ontja sugarait, vagy
bujkál, - a morc felhőket is mosolyra késztetve. A fáknak is árnyékot rajzol
még , de ezek az árnyak egyre rövidülnek és hirtelen tűnnek el.
A nap ősszel is
boldogan ontja a fényt, és meleg színárnyalatokkal festi meg az őszt.
Sőt, -a napfény télen
is örömmel simogat sugaraival. Fénykristályok ragyognak a fehér, puha hóbundán.
A patak csacsog,
csobog, a két parton álló fák, bokrok és a víz tükre csillog a fényben.
A madarak szárnyaikat
a Nap felé fordítva – fürdenek a fényfolyóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése