Csitáry-Hock Tamás
Van egy álom …
Az álom, amelyben egy
gyönyörűséges Angyal látogat meg. Szíved Angyala. Leül melléd, látod szépséges
arcát, belenézel erőt adó szemeibe, és hallod a világ legszebb zenéjét, a
hangját. Beszél hozzád, és te el sem tudod hinni, hogy ez valóság. Hisz’ oly
régóta vágytál erre. És most nem tudod elhinni. Pedig itt ül melletted. Néhány
pillanatig. Csodálatos pillanatok. De történik valami. Nem tudod, miért, nem tudod,
milyen erő hatására, de indulnod kell. Nem akarsz, de menned kell. Elindulsz…
és ő veled tart. Veled, míg elérkeztek egy kapuhoz. Megálltok. Ő gyengéden
átölel, és elköszön. Te maradnál, de nem maradhatsz. Ő jönne, de nem jöhet. Az
álom és valóság kapujában el kell válnotok. Neki maradnia kell. Álmaidban.
Neked menned kell. A valóságba. De egy napon minden más lesz. Egy napon a kapu
ledől. Egy napon már nem lesz álom, csak valóság. Egy napon az álom és a
valóság egy lesz. Eggyé válik. Benne.
Szíved Angyalában.
*
Vannak az álmok …
Amik valóra
válhatnak. Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom
után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába. De
van, amikor megfordul minden. Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni. A
valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a
hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb
álmoknak is. Amikor a saját álomvilágod, a saját valós világoddá válik. Amikor
az álmok valóra válnak. Amikor az ébredés az álom valóságát hozza magával.
Léteznek ilyen álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése