2014. szeptember 26., péntek

Kell valaki ...



Kell valaki ...

Tudod arra gondoltam,
mindenkinek szüksége lenne
egy másikra,
egyetlen egyre,
aki tudja,
hogy mi zajlik a lelkében,
aki nem téveszti össze
a szomorúság felhőit
a harag árnyékával,
aki, ha a belső rend megbomlik,
a dolgokat a helyükre rakni segít,
aki akkor simogat,
amikor arra éppen szükség van,
akinek nem kell magyarázni
a magyarázhatatlant,
aki egy szempillantásból tudja,
hogy mire van a másiknak szüksége:
de hát erre talán egyedül csak Isten képes...
és kellene még,
nem több, csak egyetlen egy,
akinek az ember a lelkébe belelát,
és nem téveszti össze
a haraggal a szomorúságát,
és akit akkor simogat,
mikor annak a másiknak
épp simogatásra van szüksége,
nem is előbb, nem is később,
abban a pillanatban,
és kellene valaki, nem több,
csak egyetlen, akinek a lelkében
rendet rakni segíthet,
mert tudja pontosan,
hogy minek hol a helye a másikban...
ha ezek lennének,
a többi már menne magától,
ilyen csodára ember nem képes,
de talán képes az isteni szeretet.

2014. szeptember 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése