Őszi alkony
Vöröslő az alkony.
Az őszi bogarak
pergetik citeráikat, szelíd dallamokban.
Feljönnek a
csillagok, eljön az éjszaka.
Az ősz még nyíló kis
virágai is vágynak a napsugár lágy simogatására.
A felhők liláskék,
szürkés bodrait fújja a szél.
Halott leveleket
sodor tova, füstszag terjeng a légben.
Békesség, csend –
álmodik az éj.
madarak suhognak,
bíborló az alkonyat
beértek a gyümölcsök,
sárgulnak a lombok
szüretelők hangja
zeng
a szőlős dombok felől
a vizeken fodrozódó
gyűrűk,
a nádas messze zúg,
füzek susognak a
szélben
csillagok tükröződnek
halkan suhan az éj,
angyalok szárnyalásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése