Felhőrengeteg
Nyugodt, csendes eső
szemerg. Merengő, de hűvös a nap. Ezek azok az időszakok, mikor csendesen állok
az ablaknál, figyelem, ahogy a fákon, az ágakon végiggurulnak az esőcseppek –
tovább futnak a bokrok ágain, még lassan beszivárog az avaron át a földbe.
Gyötrelmeim egyre mélyebben belém hasítanak és a máskor az esőben is szépet
látó szemeimmel szomorúan figyelem az egyre szürkébb horizontot.
Könnyezik a természet
– talán a nyarat siratja, amely elszállt az időben és befészkelte magát nedves
érzésként a lelkünkbe. Búskomoran terül szét bennünk és rajtunk
Erős érzések és
szeretethullám öntött el és a szívem majd megszakad a hiányod miatt . Elborítja
létemet a felhőrengeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése