2014. szeptember 1., hétfő

Hisszük, hogy szép az élet



Hisszük, hogy szép az élet 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember magának
sokszor azt hazudja,
időnként, de csak rövid időre
el is hiszi, hogy az élet szép
ezen a siralmas földtekén...
pedig lehetne akár büntetőtábor,
ahol az igát húzzák a rabok,
az éhezés csattan rajtuk,
ahogy azt nem teszik,
s ha már nincsen erő több,
a halál értük kegyetlenül eljön...
sokkal inkább siralomház,
mint maga az éden,
de, mintha
az embert valaki
megszánta volna,
tán a szeretet angyala,
aki érte leszáll az égből,
elhagyva a mennyországot,
hogy az szívébe költözzön,
s ezzel az életnek értelmet adjon:
mintha csak a sivatagban
növesztene szebbnél szebb virágot,
mintha a Földre
lehozná a mennyországot...
talán az az angyal
mindenkihez bekopogtat,
az esélyt mindenkinek megadja,
önmagát szent mannaként kínálja,
de csak kevesen fogadják magukba,
azért, hogy oly sok élet
marad sivár és értelmetlen.

2014. augusztus 31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése