2014. szeptember 11., csütörtök

Az élet tengerében



Az élet tengerében 

Tudod arra gondoltam,
hogy a sekély vízben
még jól elvan
az úszni tudatlan,
de, ahogy nem érzi lába alatt
a biztonságot adó talajt,
bizalmatlanná válik, még
az oly szelíd,
tükörsima, segítőkész
vízzel szemben is:
ijedtében elkezd csapkodni,
rúgkapálni, pedig a víz,
ami alatta van,
megtartaná szívesen, ha engedné,
ha nem akadályozná abban:
talán még
egy arra járó jó szél
segítené partra is kerülni,
ha pánikjában
nem a vízbefulladást segítené...
és valahogy így tesz az ember
az élete tengerében is,
míg sekély, míg nagy gond nincs,
elevickél addig,
de, ha a fejét is elborítják a bajok,
akkor esik pánikba,
igénybe vesz mindenfélét,
eszközt, ami visz rossz irányba,
bizalmatlanságában
a hazugságot,
választja a megalkuvást...
pedig talán
az élet megsegítené,
ha bízna benne,
ha csapkodásával
nem bogozná össze
jó szándékú,
a jó irányba vivő szálait.

2014. szeptember 8.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése