Elköszön, elpihen a
nyár
Szeptember
Múlik a nyár, lassan
elpihen. Közeledik az ősz, kérlelhetetlenül érkezik szeptember. Nyílnak még a
virágok, az ősz virágai – az őszirózsák ezer színben ragyognak. A nyár illata
keveredik az őszi illatokkal. Délre szállnak a fecskék, a gólyák – elköltöznek
a meleget óhajtó madarak.
Hamarosan hosszú,
mély álomra hajtja fejét a természet. A Nap sugara tűnik elő a fátyolon
keresztül. Nyári álmokat őrzünk a felhők között. Gyöngyözően melenget a
napsugár, langyos a délután, aranyló az őszi alkony. Már korábban sötétedik,
magával hozva a hűvös, csípős éjszakákat. Elnémulnak a tücsökzenekarok az
éjben, pihenőre térve. A Nap sugara kopik, halványul. Nyári azúr színét őrzi
még az égbolt, zöldes színeiket a fák, de már színesedik a természet, sokszínű,
puha bársonytakarót terít ránk. Hullnak a levelek – láthatatlanul fonja köréd
magát szeptember. Beérnek a gyümölcsök, a szőlőfürtök, - folyik a betakarítás.
Sokszor veri hűvös
eső az ablakokat, sziszeg a szél.
Kicsik és nagyok
óvodába, iskolába mennek.
Nyárutó – szeptember.
A színek ezer varázsa, a lassan vetkőző fák színes ruhája. Látod? – ismét megérkezik
az ősz.
*
Az égbolton felhők
kergetőznek,
rétek lobognak a kódorgó szélben,
szélükön gurul az ezüst Hold
rétek lobognak a kódorgó szélben,
szélükön gurul az ezüst Hold
Az élet gondjait kis tó nyeli,
a házak bánatát, fájdalmát is
A füvek kalászai magasba szöknek
Nem vallanak, mindent titkolnak
egy szeptemberi, szeles őszi esten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése