Árnyékban ...

Árnyékban ...

Tudod arra gondoltam,
az ember képes felhalmozni
hatalmas tudást magába,
a helyes válasz, (mert megtanulta)
ott van benne készen,
minél többet telepít a fejébe,
lesz annál okosabb,
érdemes az elismerésre,
s aki a leckét meg nem tanulja,
marad visszavonhatatlanul tudatlan...
de talán
semmilyen iskolában vett kincs
nem teremt bölcsességet,
bölcsességet,
ami talán
nem másnak az eredménye,
mint a meglévőt jó helyről figyelni,
az életet
a világos oldalán szemlélni,
olyankor, amikor megvilágítja
a fény, az igaz szeretet,
nem pedig akkor,
amikor az elfordul Istentől,
amikor az élet
sötét éjszakába kerül...
bölcs csak ő egyedül,
az igaz szeretet lehet,
s az ő fényében
azt a romolhatatlan tudást
látni meg...
elfordulva, a sötétben,
a sok-sok ismerettel együtt is
az élet sivár:
minél több a tudás,
annál nagyobb
a kilátástalanság...
a sok közül kiutat
egyik sem mutat:
talán, mert az időtálló,
a bölcsesség,
van a napos,
a szeretet által megvilágított oldalon:
nem a szeretet fordul el az embertől,
Istennek az ember fordít hátat,
s abban a sötét árnyékban
nélküle az élet kilátástalan.

2014. szeptember 15.