A szeretet téglái ...
Tudod arra gondoltam,
úgy tűnik nagyon,
kivételezettek
vannak,
kiknek mindenből jut
sok,
kaptak a szépség, az
ész,
az örömök kosarából bőven,
az élet elkényezteti
őket…
de minél többet
juttat,
annál többet elvesz
végül,
visszavesz
kíméletlenül,
amikor megjelenik az
öregség,
fájdalmasabban
érkezik sokkal,
kinek a léptei
könnyűek voltak,
mert megemelte őt a
sors,
arra rázuhan
a hirtelen jött
gravitáció…
aki sokat kapott,
sokat is elveszít,
mintha az élet azt
mondaná,
eddig mindent adtam,
most már felnőttél,
állj meg a saját
lábadon,
élj meg abból,
amit az út során
magadnak,
magad összeszedtél,
amit adtam:
visszaveszem,
nézd meg, mi marad
neked,
mi találsz a
lelkedben,
mit gyűjtöttél oda
be,
mert ha ott erős
vagy,
ha falait
a szeretet téglái
erősítik,
akkor elég erős
leszel te is,
hogy elviseld
az öregség
viszontagságait,
(el kell bírnod a
saját súlyodat)
és van rá esély,
hogy a
szépségét,
amit sokan tagadnak,
amit kevesek látnak
meg,
megtaláld magadnak.
2011. november 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése