A szeretet koldusai ...
Tudod arra gondoltam,
hogy talán az élet
olyan,
mint a játék,
az ember a
szerencséjével játszik,
van úgy,
hogy nagy nyereményre
tesz szert,
de a váratlan
gazdagság
elveszi az eszét,
többet akar,
azért teszi egy lapra
az egészet,
mert nem tudja,
az már nem az ő
nyerőlapja,
talán, mert nem
ismeri azt,
hogy most jó, ennyi
elég…
azokat a pillanatokat
azután
egy életen át
sajnálja,
amikor meg kellett
volna állnia,
mert az volt számára
a hegy csúcsa,
(utólag már tudja)
a zuhanásé a
következő lépés...
ha vannak boldog
pillanatai,
akkor még többet akar
belőle kifacsarni,
de nem bírja ki
mindig
azt már
az a boldogság,
olyankor az ember nem
érti,
a szerencse miért
hagyta magára,
miért vette el,
ami az övé volt már
egyszer …
mint szenvedélyes
játékoshoz illik,
azt, hogy most jó,
„elég” ennyi,
azt ember ritkán
mondja ki,
a szakadásig
próbálkozik…
talán azért, hogy oly
sokszor zuhan,
azért veszíti el
annyiszor
a számára még
lehetségest,
azért, hogy benne a
nyeremény,
vagyis a szeretet
beérni nem képes,
azért, hogy gazdagság
helyett
az övé a koldusbot
lesz,
talán végül is
azért oly sok
a koldusa a
szeretetnek.
2011. november 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése