A cél - a születés ...
Tudod arra gondoltam,
ha a cél az utolsó,
a legvégső állomás,
csak az, és semmi
más,
akkor valóban
fontosabb,
hogy az út legyen
szép legalább…
de ha a cél a
születés,
nem pedig a halál,
akkor bizony az út
ahhoz
sokszor nagyon is
nehéz,
és mégis megéri,
az új élet feledteti
a sokszor
kibírhatatlan kínt…
s ha a cél a hegy
csúcsa,
ha addig az út nagyon
meredek,
ha veszélyekkel van
tele,
ha szépnek egyáltalán
nem mondhatni,
de a legmagasabb pont
különlegességét
az út nehézsége is emeli,
oda csak kevesen
juthatnak el,
az akadályokat
legyőzve,
a csúcsra érve
az ember az rosszat
is feledi,
kárpótol a látvány
mindenért…
és ha az ember maga
se tudja a célt,
nehéz azt elviselni,
ha oktalan rossz az út,
akkor még az elérhető
cél sem segít,
az életet ezerszer
elátkozza,
de ha sok nehézségen
keresztül
eljut a szeretet
legmagasabb csúcsára,
ahol már eltűnik az
én, és eltűnik a mi,
egyedül,
legfontosabbként
marad csak a másik,
akkor, ha már ott van
az ember,
akkor elfelejt
minden oda vezető
fájdalmat,
a szépségért mindent
megbocsát,
akkor a cél, a
legmagasabb fokú szeretet,
szentesíti az oly
sokat szidott eszközt.
2011. november 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése