Egyedül sem magányosan
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
életében
találkozik valóságos,
és nem valódi
dolgokkal,
de különbséget
tenni talán
nem tud igazán,
mert
nagyon is élethű a
látszat …
a gyors hervadást
látva
eldönti
könnyen,
hogy a jégvirág az
ablakon ,
bármennyire is
tökéletes látszatra,
egy cseppet sem
valódi,
hogy a homokbucka,
amit a szél
összehordott,
az nem hegy,
még dombnak sem
mondható…
talán ilyen a
barátsággal teli
szeretet,
és a szeretettel teli
barátság,
de, hogy csak
a körülmények ügyes
játéka,
hogy csak a felhő,
vagy maga az ég,
az ember meg
csak akkor
tudja,
mikor már eltemeti…
aminek végül,
akár az idő
segítségével is
a sírját megássa,
az sohase volt
valóságos,
meghalni, semmibe
tűnni
csak a látszat,
csak az üres test
képes...
ha a szeretet és a
barátság
nem csak a test,
de a lélek is ott van
benne,
ha nem csak
összehordott műve
a véletlennek,
akkor soha nem olvad
el,
az igazi nem
rendeződik
a külső fuvallat
hatására,
ha nem porból lett,
porrá nem is lehet …
az ember sokszor
elsirat,
olyankor a látszatot
búcsúztatja,
vissza a semmit
sírja,
de aki a lelket is
megszereti,
talán egyedül se
marad magára.
2011. november 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése