Lágy, őszi fények
Lengedező, hűvös szél
a kopár ágak között.
Kihunynak a fények az
alkonyi égen.
A korai alkony után
hirtelen ránk szakadó,
egyre sűrűsödő, sötét
éjszaka borul.
Halvány, sápadt
holdfény simítja az őszi égboltot.
A hajnalpír még
megfesti a horizontot,
harmat szitál – és a
reggel kék azúrral vonja be az eget.
Majd újra a fény, a
világosság – örök körforgásban.
Ökörnyál úszik
ezüstösen a fényben, a szélben libbenve tova.
Csorog a fény ránk a
kéklő ég felől.
Az őszi szél arcunkba
fújja a hulló, aranyló leveleket,
susogón, zizzenve.
Lágy, őszi fények
öntik el a végtelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése