Égi fények ...
A hűvös, simogató
holdfényben a világ álomra hajtja a fejét, s a halvány fényben szárnyalnak
útjukon. Párás köd száll a szemekre, áldást hozva életünkre. A mély szemekre
hullnak a csendek. Szálló, lenge álomban a lelkek nyugszanak, a vándorló
éjszaka fények között. Csillagszikrák kergetőznek ott fenn, s angyalszemek
kísérik a messzeségben. Magányos útjaikon szárnyalnak a lelkek az álomvilágban.
Szívünk fájdalmai is elnyugszanak, csak olykor hangzanak a mély sóhajok. A
magányos ösvényeken, messze odafönn találkoznak a lelkek. Megbűvölten a csend
gyengéd érintésében, a Holdfény búcsújában. Elrejtőzve az éj melódiáiban a
remény oltárán ébredve. A holdfény mosolyog, homályosan tör át a csillagszikra
a felhők fürtjei közt. Alszik a táj, néma a horizont. Az álom fátyla terül
ránk. Bolyongva a merengő csillagfényben, - otthonra lelve.
Elszálltak a szavak,
a sóhajok is elpihentek, ellobbantak a fények. Az álomvilág ölelésében melódiák
szárnyalnak árnyakba vonva, a titkok rejtélyében. Ezüstselyem fények fátyla
terül ránk, szomorú szemekben könnyek és az égi fények csillognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése