Gondolj rám!
Amikor ébred az új
Kikelet
és virágba borul a
természet;
Amikor egy tavaszi
napon
bodorfelhőket sodor a
szél:
gondolj rám!
Amikor forrón tűz a
Nap,
s a lombok hűs árnyat
adnak;
Amikor a vízparton
állva
csodálod a fodrozódó
hullámokat:
gondolj rám!
Amikor arany levelek
hullanak
és pihenni térnek a
fénynyalábok;
Amikor őszi eső veri
az avart,
és fázósan, dideregve
járod utadat:
gondolj rám!
Amikor fehér hóbunda
takarja a fázós,
dermedt életet;
Amikor az árnyak is
reszketnek,
de szívedben megmarad
a hit:
gondolj rám!
Amikor a
naplementében
a bíboralkony festi a
horizontot;
Amikor a parázsló
csillagok alatt
búcsúzol mindattól,
mit szerettél:
gondolj rám!
Amikor a csendes
estéken
szárnyaló a lelked a
végtelenbe;
Amikor az ezüst
holdfény
megáll a sötét lombok
fölött:
gondolj rám!
Amikor eszedbe jut a
hűség
s elhagynak a hamis
barátok;
Amikor fáj benned a
régmúlt
és felednéd az
emlékeket:
gondolj rám!
Amikor öregedő szíved
elfárad
és a sugarak a felhők
mögé bújnak;
Amikor a sebek
felszakadnak,
s hiányzik egy
gyógyító, szerető szív:
gondolj rám!
Amikor csend borul a
lelkedre
és könnytől
homályosul a szemed;
Amikor az
útelágazásnál
nem tudod, merre
indulj tova:
gondolj rám!
Amikor a szeretet
fénye
villódzik ragyogó két
szemedbe;
Amikor szíved más
iránt
telik csordultig
szerelemmel:
gondolj rám!
Amikor
elbizonytalanodnál,
hogy ki is voltam én neked;
Amikor úgy érzed,
semmit sem jelentek
tépd ki szívedből
emlékemet:
többé már soha ne
gondolj rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése