A szeretet nem hal meg ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember tud sok
mindent,
sok mindenre képes,
de az idő száguldó
folyamán
sok mindent el is
felejt,
vannak közöttük
feledhetőek,
soha elő nem kerülők,
de az élet gyors
változásaiban
elfelejt fontos
dolgokat is,
ami ma
nélkülözhetetlen valóság,
holnapra csak emlék,
holnaputánra az is
halványul,
míg végül a semmibe
hull…
szerencsére vannak
dolgok
olyanok,
amiket nem lehet
elfelejteni,
mert nem az agynak a
lakói,
ott élnek a
zsigerekben,
vagy még mélyebben, a
lélekben...
elég egy kép, egy
mozzanat,
egy ráutaló jel, és,
jelenné válva
előtör az emlék …
talán így éli
mindennapjait
a szeretet,
sokszor merül
feledésbe,
de, mint ahogy
az emlékek távolából
a virág illatára
minden tavasszal
előbújik a méhecske,
talán úgy jön a
szeretet elő,
először,
mint emlékezet,
azután teljes
valójában…
sokszor elég
egy szeretni való
mozzanat,
egy létezésére utaló
jel,
ami rejtekhelyéről
előcsalogatja …
a napsugár ragyogó
fénye
megmutatja,
a szeretet nem
meghalt,
csak egy kis időre,
talán a csalódástól
félve
merült a feledés
sötétjébe.
2011, november 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése