Szeretet és hála
Tudod arra gondoltam,
az embernek az első
érzése,
amikor először,
emberként
a világban
körülnézett,
a hála lehetett,
ami látva a sok
szépséget,
a világ nagyszerű
csodáját,
akaratlanul is
elöntötte,
a következő,
a megmagyarázhatatlan
szeretet,
így együtt,
szeretet és hála,
a világ legszebb
ajándéka,
a lelki béke nagy
titka,
de vesztére,
az ember megéhezett
hamar,
s azt hívén,
a világ nem
terülj-terülj asztalka,
elkezdte beszerezni a
mindennapit,
tevékenységben
annyira elmerült,
hogy a szeretetre se
energiája,
se ideje nem maradt
a
megmagyarázhatatlanra,
se a mindent elöntő
hálára,
(a hálát letörölte,
a szeretetet maga
elől elrejtette)
a van-t felcserélte
a megszerezni valóra,
azóta,
éjt nappallá téve azt
hajszolja,
boldoggá az teszi,
amit bármikor
elveszíthet,
talán azért,
hogy a lelke békéjét
sehol sem találja,
mert az örök hálát,
és az örök szeretetet
elveszíthető
kincsekre cserélte.
2010. november 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése