Az évszakok változása
...
Valamikor az évszakok
valóban évszakok voltak: az ősz, - ősz, a tél, - tél. Igaz, ez a hónap kemény
időt, sok havat adott, mégis a régi telekre visszaemlékezve, sokkal több volt a
hó. Gyermekkorunkban nagy szánkózásokat rendeztünk, óriási hóembereket
építettünk és nagy hógolyócsatákat vívtunk. Ezek a csaták varázslatossá tették
a gyerekkorunkat.
A Kálvária dombról
siklottak szánkóink. Sokszor visítozva, nagy kacagások közepette értünk le,
belebukfencezve a nagy hókupac közepébe.
Amikor fiatalon
dolgozni jártunk, - a buszmegállókban a járdákat hóoszlopok övezték, és mint
egy alagútban jártuk utunkat.
Vidáman próbálkoztunk
a szállingózó hópelyheket összefogdosni, hogy megvizsgálhassuk, de bizony ez
szinte lehetetlen volt
Az ízét is
megkóstoltuk a hónak. Sokszor előfordult, hogy felkaptunk egy marék havat és
lenyeltük.
Emlékszem a szebbnél
– szebb alakzatot formáló jégcsapokra, amelyek az ereszről dermedve lógtak,
majd olvadáskor elkezdtek csöpögni, folyni, vagy nagy tömegben zúdultak le a
tetőről a nagy hótömeggel együtt.
Gyermekként élveztük
a jégvirágos ablakokat. Szívecskéket, figurákat rajzoltunk kis ujjainkkal az üvegre, míg leheletünkre
vízcseppekként folytak el a minták.
Hányszor feküdtünk
bele a nagy hóba, majd széttárt karral és lábbal belesüppedve, - vizsgáltuk
nyomatunkat.
A havas éjszakák oly
csendessé válnak, csak a csikorgó lépteket hallani a hólepte kertek nyugalmában.
Kellemesen pattogó
tűz mellett üldögélünk, szemünk izzón követi a lángok játékát.
A kerti növényeket,
fákat hópapucsok melengetik, zúzmara borít mindent, minden egyes ágat, apró
növényt, minden apró fűszálat.
Az éhező kis madarak
részére készített madáretetőt szeretettel figyelve élvezed a nyüzsgő életet, és
reménykedve várod az új élet ébredését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése