Az igazi szeretet ...
Tudod arra gondoltam,
hogy olyan lehet az
ember is,
mint egy kancsó,
amelyik attól lesz
boros,
vagy éppen vizes,
hogy bele mit
töltenek,
kibe tesznek sok
szépet,
abból a szépség
ömlik,
de ha csupa keserűt,
akkor a pohárba is
élvezhetetlen
kerül,
töltik a jót, töltik
a rosszat,
nem varázsedény az,
ami kérésre lesz
ilyen,
vagy egészen
másmilyen,
lehet bele tenni
sok-sok jót,
az jó iránymutató
a hit, és a szeretet
felé,
de szavakkal
buzdítani hitre,
szeretetre, nem
érdemes,
mert a kínált kép
csak hamis lehet,
ember Istenről
képtelen méltóképp
beszélni,
róla nem szabad
festeni képet,
az ismeretlen, az
elképzelt szeretet
hamis bankó,
csak csalódást
okozhat,
ha az ember használni
próbálja,
az igazi
magától megmutatkozik,
(várni se kell, tudni
se kell róla)
annak értéke van,
az az idővel nem
inflálódik,
megtermékenyül a mag,
és világra jön a
szeretet,
rá nincsen szó,
ő elmesélhetetlen,
lefesteni Istent, a
szeretetet,
csak hamis képet
szülhet,
róluk hallgatni kell
mélyen,
felesleges is róluk
mesélni,
milyen is Isten,
milyen a szeretet,
hiszen olyan ő,
ha eljön az idő,
megmutatkozik
magától,
sohasem okozva
csalódást,
fenségesebb sokkal,
mint amiről szólhat
a kicsinyhitű halandó
szája.
2010. nov. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése