A szeretet a bajban ...
Tudod arra gondoltam,
ha az úszásra gyenge
ember
egyedül a tóban,
váratlan talajt
veszít,
legtöbbször nem
gondolkodik,
ideje arra nincsen,
bizalmatlanságában,
ijedtében,
kiabálni,
rúgkapálni kezd,
ami a biztos út a
fulladásig,
pedig,
ha lenne bizalma,
ha nem csapkodna,
ha magát megadóan
rábízná,
a jóságos víz
biztosan megtartaná,
tennie,
csak egy-két
mozdulatot kellene,
vagy még annyit se,
ha türelemmel várna,
még valami jó is
történhetne,
segíthetne
egy váratlanul arra
járó hajó,
egy felé úszó
fatuskó,
és így van az ember
élete folyójában is,
ha úgy érzi
tehetetlen,
sokszor bizalmatlan,
vészhelyzetet kiált,
ahelyett,
hogy türelemmel
kivárná,
a látszólag képtelen,
javíthatatlan
helyzetben,
mit hoz a sors,
amikor ő már érte
nem tehet semmit sem,
és így van az ember,
ha a szeretet félti,
ha azt érzi,
a szeretetben talajt
veszít,
meggondolatlanul kezd
csapkodni,
tehetetlenségében
kiabálni, harcolni,
s mert bizalmatlan,
belefullad biztosan,
ahelyett, hogy
rábízná magát,.
mert a szeretet,
amelyik nem tart meg
a bajban,
nem is az igazi
szeretetet.
2010.nov.27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése