Gondtalanul ...

Gondtalanul ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember leginkább

gondtalan szeretné élvezni az életet,

ahogy a gyermek az iskolát,

felelés,

és idegfeszítő vizsgák nélkül,

szívesen ébredne madárfüttyre,

minden napján

illatosan virágzó rózsakertben,

csak élne gondtalan,

de ahogy felelés, és vizsga nélkül

a tudás mérhetetlen, osztályozhatatlan,

úgy akadálytalan,
mérés nélküli az ember rátermettsége,

az ember embersége,

anélkül csak olyan,

mint a csatár,

kihez soha nem kerül a labda,
fény nem derül arra,

hogy milyen góllövő ő,

a gondtalanság burkában láthatatlan,

hogy milyen az ember valójában,

a problémák,
a bajok mutatják meg másnak,

de leginkább saját magának

hogy képes-e azt a gólt kapuba lőni,

a hirtelen jött támadást úgy elhárítani,

hogy érte ne állítsák ki,

hogy képes győzedelmeskedni

a lehetetlennek tűnő helyzeten,

vagy meghátrál az utolsó percben,

virágzó, illatos rózsakertben

madárfüttyben ritkán születnek hősök,

és ritkán az árulók,

ahhoz kell a helyzet,

hogy egyértelmű legyen,

az ember önmagát győzi le,

vagy őt győzi le a helyzete,

probléma, gond, baj nélkül,

saját magát se ismeri,

anélkül lehet boldog tán,

de csak, mint a hal a vízben,

a nehéz csomó kioldozása után érezheti,

hogy nem halnak,

hanem valódi embernek született.

2009. november. 01.