Tánccá válni ...
Tudod arra gondoltam,
milyen csodálatos
dolog a tánc,
valaki a táncról
mesélt,
nekem,
aki mióta hallott
róla Tőled,
véglegesen
beleszeretett,
mint egy mesebeli
csodás virágba,
szájtátva hallgattam
újra,
mit is jelenthet a
tánc,
mit jelent tánccá
válni,
azt, hogy tud
táncolni mindenki,
nem kellenek ahhoz
lépések,
csak ki kell lépni,
honnan is,
hova is?
talán a hétköznapi
világból
a lélek birodalmába
kirándulni
a lelkek örök
hazájába,
ahol nincsen semminek
súlya,
ott elfelejtkezni a
világról,
legfőképp a világ
szeméről,
hallottam a táncról,
a kerekes kocsikban
élők
fergeteges táncáról,
az emberpalánták
öntudatlan,
kézzel, lábbal
táncáról,
az örömtáncról
és a fájdalomtól
megszabadítóról,
a táncban
újjászületőkről,
ez a tánc soha sem
verseny,
és egy picit sem
sport,
nincs legjobb, és
nincs legügyesebb,
pálma sincsen, amit
végül
jutalomként
kiosztanak,
tánc az égben, tánc a
kékben,
tánc az örömben,
igen, azt hiszem,
mindenki tud
táncolni, (szinte)
önmagához képest
tánc közben repülni,
mert a tánc a
szabadság maga,
és mégis ott van a
„szinte”,
mert olyan is van, aki képtelen,
kinek bilincsben van a lelke,
csak az tud önfeledten,
mert olyan is van, aki képtelen,
kinek bilincsben van a lelke,
csak az tud önfeledten,
szárnyalva táncolni,
aki nem fél
önmagától,
és nem fél a világ
szemétől,
aki tud elfelejtkezni
a kritikus
közönségről,
lámpalázasan csak
zuhanni lehet,
nem repülni
önfeledten.
2009. aug.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése