Rád hulló emlékeid …
Ülsz, kezedben
könyvel – átszellemülten,
átélve a
pillanatokat,
a rád hulló
emlékeidben, gondolataidban.
Halk zene, meghitt
dallamok kúsznak,
lelkedet érintve, - a
homályon át.
Gyenge a napfény, már
nem melegít,
- csak őrzi a nyár
emlékeit.
A fények imbolyognak.
Pára száll, a hideg
érintésű szélben.
Didergő levelek
eresztik el az ágakat.
Színes az alkony, de
hirtelen este lesz.
Sem Hold, sem csillag
nem uralja az égi óceánt.
Tűnő álmok libbennek,
az emlékek szárnyán
suhanva tova a messze végtelenben,
A sűrű éjben, az
álmok ölelésében, az olthatatlan vágyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése