Legyünk önmagunk
Tudod arra gondoltam,
az ember az élete
folyamán
sokat, sokszor
változik,
ha olyan hatások
érik,
virágáruslányból is
lehet
elbűvölő
hercegkisasszony,
változhatnak,
még a biztosnak hitt
szokások,
rendetlenből, csodák
csodájára
rendes is lehet,
a rossz is
megjavulhat,
akarat,
és elvárás kérdése
minden,
szőkéből barna lehet,
képes alakítani
önmagát
kívül belül az ember,
kívül belül az ember,
valamilyen célért
tud másnak is lenni,
ma ilyen, egészen más
holnap,
lehet otthonülő az
örök csavargó,
az idő múlásával,
a körülmények
változásával
az ember sokszor
alakul,
sokszor
alkalmazkodik,
hogy legyen helye, a
világnak
ne legyen magányos
farkasa,
van úgy,
hogy valaki nem akar
változni,
a szeretet
megváltoztatja mégis,
nem a szokásait, nem
a színeit,
csupán bátorrá teszi,
azzal bátorkodik
előbújni,
amin változtatni nem
lehet,
csupán elrejteni
mélyre,
ha érzi, hogy őt
szeretik,
önmagával bátran áll
elő,
a legcsodálatosabb
dolog
az embernek önmagának
lenni,
de ahhoz kell valaki,
aki szeretetével
bátorít,
aki nem mást, aki
pont őt szereti,
nem az alkalmazkodni
képest,
a kaméleont,
hanem elvárások
nélkül
öt,
változtatás, és maszk
nélkül,
ha bután, hát bután
ha csetlőn botlón,
hát csetlőn botlón,
ha okosan, hát
okosan,
ha szárnyalón, hát
szárnyalón,
nagy bátorság kell
ebben az
alkalmazkodó,
önmagát nem vállaló
világban,
hogy valaki önmaga
lehessen,
de aki elhiszi,
hogy kár lenne másnak
lenni,
hiszen őt, önmagáért
szeretik,
az bátran próbálgatja
a szárnyait,
tudja, a másik pont
azt szereti,
aki a szárnyait
próbálgatja.
2009. szept. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése