Otthonra találni
Tudod arra gondoltam,
az egyik ember a
világot járja,
a másik csavarog
hontalan,
nagy különbség nincs
köztük,
talán még a céljuk is
közös,
valahol otthonra
találni,
az ember a világgal
ismerkedik,
közben gyökeret,
valódit
sehol se ereszt,
nem is ismeri az
érzést,
milyen az,
megérkezni,
milyen érzés otthon
lenni,
nem a téglából emelt
falak között,
azokat az ember
sokszor kinövi,
másikra cseréli,
hanem az örök
otthonra,
amelyiket legyen
bárhol a világban,
a világnak bármelyik
pontján
megtalálhat, hordja
magával,
mint csiga az ő
házát,
amit lecserélni nem
lehet,
az, az örök otthona
az embernek,
az a saját lelke,
ahova mindig
hazatérhet,
ahol tárt kapuval
fogadják,
ahol bármikor
megpihenhet,
meleg, csendes zúg,
a zajos, rideg világban,
otthon, ahova,
ha a szeretet is
beköltözött,
akkor a világ
legkedvesebb,
legszeretetreméltóbb
laka,
ha a szeretet
rendben,
melegen tartja,
ha nincs magára
hagyva,
a huzat az ablakot
nem csapkodja,
ha a gaz nincs
elburjánozva,
akkor abban az
otthonban
örökre jól megférnek
ketten,
az ember, és a
szeretet,
anélkül az ember
mondhatja magát utazónak,
mondhatja magát utazónak,
akkor is csak
a világ számkivetett
csavargója.
2009. aug. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése