A világ romlott ...
Tudod, arra
gondoltam,
sokan mondják,
hogy a világ romlott,
hogy az ember rossz,
hogy a szeretet
kihalt a szívből,
én pedig azt hiszem,
nem most romlott el,
inkább csak
hazaérkezett az ember,
most veszi le a
felesleges merevítőket,
a dús hajú parókát,
mossa le arcáról a
púdert,
rúgja le a
kényelmetlen körömcipőt
a felfuvalkodott
dáma,
most vetkőzik
mezítelenre,
a valóság egyre
jobban dől ki belőle,
még talán ő se tudja,
mekkora kárt tett
magában
a valamikor kecses
vidéki kisleány,
már szinte mezítelen,
csak tükör kell
eléje,
hogy önmagával
kerüljön szembe,
igen, ez vagyok én,
ilyen elhízott,
ilyen ráncos, ilyen
rút,
de leginkább, ilyen
esendő,
és ettől talán
szeretetre méltóbb,
mint az a hazug
puccos dáma,
aki olyan,
mint egy műanyag
gyümölcsöt termő fa,
talán kapott az ember
lehetőséget arra,
(aki végül is az
emberiség)
hogy meglássa saját
rútságát,
és kezdje lefaragni,
a szívét betegítő
kilókat, talán,
talán, ha
megtapasztalja
saját beteges csúfságát,
hogy tovább élhessen,
takarás helyett
megpróbálja
helyrehozni
az önmaga ellen
elkövetett hibákat,
talán esendőn,
és nem puccos
dámaként
szerethető is lesz az
ember.
2008. aug. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése