A világ olyan, amilyen ...

A világ olyan, amilyen ...

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ az olyan,

amilyen,

az is, ami látható a szemnek,

az is, ami a távolság miatt nem,

lehet rá azt mondani,

ízlés, vagy látószög szerint,

hogy szép, avagy csúnya,

méltó a szeretetre,

vagy csak az ellenszenvre,

a kívülünk lévő világ adott,

ami rajtunk kívül van,

az általunk megváltoztathatatlan,

mint ahogy egy csepp szennyvíz,

vagy egy csepp tiszta víz

nem változtat a tenger minőségén,

de az egy csepp az egészben olyan,

amilyenné az ember teszi,

amilyenné önmagának alakítja,

kezdetben nem csúnya,

és szépnek sem szép,

nincs rajta se átok, se áldás,

színtelen, szagtalan, íztelen,

önmagában nem is létezik,

csak ha már az ember éli,

éli, közben önmagának színezi,

a gondolataival,

a cselekedeteivel,

kívülről más nem nyúlhat bele,

amit más csinál,

az más életnek a tartozéka,

csak olyan lesz az élet,

amilyen színt ad neki az ember,

minden szín ott van a palettán,

festheti feketére, vagy tarkára,

csúnya halálfejeket rajzolhat rá,

vagy könnyű röptű angyalokat,

hogy milyen színű az élet,

hogy áldás, vagy átok van rajta,

attól függ,

hogyan éli az ember,

hogy áldás legyen rajta,

kell, hogy sok legyen a meleg szín,

és hogy a melegszín mennyi,

az attól,

mennyi szeretet van az életben,

ha a szeretet szépre festi,

a világot is szebbé teszi.

2009.aug.14.