Gyertyafény
Szeretem a
gyertyafényt. A gyertya melegségét, a fény ölelését.
Nekem minden ünnep
igazán a gyertyalánggal ünnep.
Gyertyafény mellett
ülök csendesen. Halk dallamok ölelnek, a fény sejtelmesen lebeg, szememben
szikrák villannak. Táncoló árnyak a lobbanó gyertyafényben. Lágy, csodás világ
mindez a szívemben. Rám törnek az érzések, a hiány érzése. Kegyetlenül belém mar.
Viaszkönnyeket sírnak a gyertyák. Előttem szerelmes pillantásod, szemed ragyogó
fénye, karod ölelése, kezed simogató érintése. Fájó, szorító érzés feszít.
Szememből könnycseppek gurulnak arcomon – forrón égetve. Beszél a szemed.
Könnyes, aranyló, csillogó fénye, bársony mosolyod elűzi szívemből a bánatot, a
bennem zokogó pillanatokat. Lágyan ringat a csend, szívem mély szeretettel
gondol Rád.
Nagyon-nagyon
hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése